Beck Mihály kapta az Akadémiai Aranyérmet Beck Mihály kémikus, az MTA rendes tagja vehette át a Magyar Tudományos Akadémia 187. közgyűlésének hétfői nyilvános ünnepi ülésén az Akadémiai Aranyérmet. 2016. május 2. Kisgyermekkorától vonzotta a kémia Beck Mihályt, akit a szegedi diákévek után az 1959-es londoni Koordinációs Kémiai Konferencia indított el hosszú és eredményes vegyészi pályáján. Kutatásainak gerincét a komplex vegyületek kémiája, termodinamikai stabilitásuk meghatározása, valamint kémiai tulajdonságaik reakciójának a tanulmányozása alkotta. Több új módszert is kidolgozott a komplexegyensúlyi állandók meghatározására, emellett foglalkozott oszcilláló kémiai reakciókkal, fullerénekkel, a fémorganikus vegyületek kémiájával, elektromos kisülések hatására végbemenő kémiai folyamatokkal és számos reakciókinetikai kérdéssel – előbb Szegeden egy kutatócsoport élén, majd 1968-tól tanszékvezetőként Debrecenben. Diákja és későbbi kollégája, Joó Ferenc szerint „nem ragaszkodott egyetlen témához, mindig talált új területeket, meglátta azt, hogy mi az új, és mi a fontos”. Azzal, hogy átvette a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének vezetését, „nagy változásokat hozott a tanszéken, új témákat vezetett be, amelyek elsősorban a koordinációs kémia területére estek, és ami nagyon érdekes: az elméleti jellegű témakörökben is azonnal meglátta a gyakorlati alkalmazások lehetőségét” – emlékszik vissza Joó Ferenc. Ennek az éleslátásnak köszönhetők az általa felfedezett, úgynevezett bioplex műtrágyák, de a fényképezésben használt filmek kémiájával is foglalkozott, valamint munkatársaival az UV-B sugárzás detektálására is kidolgozott egy hasznos eszközt. Debrecenben 1968-tól 1990-ig vezette az egyetem Fizikai Kémia Tanszékét, időközben pedig rektorhelyettese és egy éven keresztül megbízott rektora is volt az intézménynek. Doktori címe megszerzése után tíz évvel, 1973-ban az MTA levelező tagjává, majd 1979-ben rendes tagjává választották. 1976 és 1985 között a Kémiai Tudományok Osztályának elnöke volt, később is aktív szerepet vállalt több akadémiai bizottság munkájában. Beck Mihály a szigorúan vett tudományos munka mellett fontosnak tartotta az ismeretterjesztést is, különösképpen az áltudományokkal szembeni kiállást. „Régóta nagyon érdekeltek a bűvészmutatványok, és a tudományban fölbukkanó olyan furcsaságok, amiket inkább bűvészmutatványoknak gondoltam, mintsem valódiaknak” – mondta. Munkatársaival végzett kísérleteik alapján egyebek mellett megsemmisítettek egy szabadalmat, mely mágneses eljárással ígért vízkőmentesítést. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatai alapján született meg Tudomány – áltudomány című könyve, mely nagy sikert aratott az 1970-es években. Tudománytörténeti munkákat is írt, egyebek mellett Than Károly életéről, legutóbb pedig Humor a tudományban című könyve jelent meg 2010-ben, melyről itt olvasható rövid recenzió. Pályája során több mint 250 tudományos publikáció és számos ismeretterjesztő írás szerzője vagy társszerzője volt, emellett 23 szabadalmat jegyez. Tiszteletbeli tagjává választotta a Finn Tudományos Akadémia és a Mediterrán Tudományos Akadémia. Munkáját 1985-ben Állami Díjjal, 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 1996-ban Polányi Mihály-díjjal ismerték el. 1999-ben megkapta az Arany János Közalapítvány Nagydíját, majd 2004-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Első komolyabb tudományos elismerése az 1964-ben átadott Akadémiai Díj volt, életművét pedig az MTA most Akadémiai Aranyéremmel ismeri el, mely biztosan értő kezekbe kerül, hiszen – bár talán erről az oldaláról kevesebben ismerik – Beck Mihály a numizmatika tudományában is járatos.