A Földtudományi Szakosztály társelnöke: Dr. Leél-Őssy Szabolcs
Szakmai önéletrajz
1960. március 13-án születtem Budapesten. Édesapám, néhai dr. Leél-Őssy Sándor, a földrajztudomány kandidátusa az ELTE-n tanított, de 1956 után megtorlásként eltávolították az egyetemről. Később megengedték, hogy gimnáziumban taníthasson, ahol legendás földrajz szakkörében generációkat nevelt fel a magyar barlangkutatás, valamint a földrajztudomány és a geológia számára. Édesanyám, néhai Dr. Leél-Őssy Sándorné, dr. Gedey Irma szintén földrajz-történelem szakos tanár volt, aki a Budapesti Tanárképző Főiskolán oktatott, de aztán (politikai okokból) őt is gimnáziumba, később általános iskolába helyezték tanítani. Bátyáim közül az egyik földrajz tanár, a másik agrármérnök lett.
A középiskolát a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem kitüntetéssel. 11 hónapos sorkatonai szolgálatom letöltése után az ELTE földtudományi szakán folytattam tanulmányaimat. (Szüleim 1956-os érintettsége okán nem javasolták nekem a direkt földrajz szakot. OKTV eredményem alapján ide is felvételt nyerhettem). A tudományos diákkör elnökeként, kari kiemelt ösztöndíjjal 1984-ben szereztem geológus diplomát. Végzésem óta az ELTE-n tanítok, 2003 óta egyetemi docensi beosztásban. 2025-ös nyugdíjba vonulásom óta ingyenes társadalmi szerződéssel. Nagyon sokat viszem a hallgatóimat terepre Magyarország és az egész Kárpát.-medence hegységeiben, nehezebb barlangokba, és telente glaciális környezetbe is.
Diplomázás után a Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjasa lettem, majd 1996-ban egy félévet Norvégiában, a Bergeni Egyetemen dolgoztam, ahol elsajátítottam az uránsoros korhatározást, amit hazatérve az itthoni viszonyokra adaptáltam. Ebben a témában írtam meg kandidátusi disszertációmat, amelyet 1998-ban védtem meg.
Kutatási témám elsősorban a budapesti termálkarsztos barlangok feltárása, vizsgálata, másodsorban a hazai fokozottan védett barlangok tanulmányozása, karsztos és glaciális területek felszíni formáinak vizsgálata. Kutatásaimat többnyire szakdolgozó és PhD-hallgató tanítványaimmal közösen végzem az Aggteleki-karszton, a Bükkben, a Balaton-felvidéken, a Bakonyban, ill. a Mecsekben és a Villányi-hegységben, valamint külföldön (pl. Chilében) is. Több tucatnyi karsztos-barlangos tudományos diákköri dolgozat és szakdolgozat témavezetője voltam. A karsztok vizsgálata témakörében több mint 60 tudományos publikációm jelent meg itthon és külföldön, köztük neves, magas impakt faktorral rendelkező szakfolyóiratokban. (Összesített impakt faktorom 70 feletti, Hirsch indexem 17). Számos könyv- és könyvfejezet szerzője vagyok. Hazai kutatásaim összefoglalója a Springernél 2022-ben megjelent sokszerzős „Cave and Karst Systems of Hungary” könyv, amelynek Veres Mártonnal együtt a szerkesztője is voltam. Kutatómunkámért a Magyarhoni Földtani Társulatban Szádeczky-Kardoss Elemér díjat, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban Vass Imre, Kessler Hubert, Papp Ferenc és Hermann Ottó emlékérmet kaptam. Szakmai ismereteimet számos külföldi (köztük 35 tengerentúli) tanulmányúton közel 100 országban mélyítettem. Az ismeretterjesztő tevékenységben népszerű folyóiratokba (Természet Világa, Élet és Tudomány, Földgömb, Föld és Ég stb.) írt cikkekkel, ill. előadások tartásával (pl. iskolákban, különböző klubokban), rádió- és tv-szereplésekkel (az elmúlt években a Kossuth- és korábban a Lánchíd rádiókban volt nagyobb lélegzetű portré műsorom) veszek részt meglehetősen aktívan.
1982 (megalapítása óta) vagyok a Rózsadombi Kinizsi SE elnökhelyettese. Csoportunkkal tártuk fel 1984-ben (és kutatjuk azóta is) — vezetésem mellett — a fokozottan védett József-hegyi-barlangot, hazánk egyik legjelentősebb, szakmai körökben világhírűvé lett természeti kincsét, ill. a Citadella-kristálybarlangot. Összesen kb. 30 kisebb-nagyobb barlangot fedeztem fel kutatótársaimmal – legutoljára 2024 augusztusában a Szeréna-barlangot, 2025-ben a Felső-Zöldmáli-barlangot. A Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke vagyok. A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulatban 3 évtizede dolgozom: voltam választmányi tag, elnökségi tag, főtitkár, és 16 évig elnök (háromszor választottak újra). A Magyar Természettudományi Társulat Földtani Szakosztályának társelnöke vagyok. Megalakulásától megszűntéig voltam a Duna-Ipoly Nemzeti Park tanácsának elnöke. 2009-ben a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntettek ki. 2013-ban Budapest Díszpolgára lettem.
Hegymászóként 4 kontinensen több első, ill. első magyar megmászás fűződik a nevemhez 6000-es és 7000-es csúcsokon.
1987-ben nősültem meg. Feleségem, Leányfalvi Beáta optometrista, látásvizsgálóként dolgozik. 1998-ban született Csaba fiunk 2013-ban Dániában diplomázott, mint „hospitality manager”, 1992-es születésű Zsolt fiunk a Kertészeti-Corvinus-Gödöllői Egyetemen végzett városépítő mérnökként, azóta is szakmájában dolgozik. Legkisebb gyermekünk, Réka 1998-ban született, az ELTE-n szerzett jogi diplomát, jelenleg ügyvédjelölt.